Wolf Biermann talán legzseniálisabb dalát nagyon szerettem. Nem véletlen, hogy most kivételt teszek és ezt a videót beteszem. Tetszik, akinek tetszik, akinek meg nem inge, ne vegye magára.

Németül azért nem árt tudni ...:))

Ígéretem szerint most három képet barátnőm kiállításáról megmutatok. Sajnos mire mindent felakasztottam a létra tetején imbolyogva, már nem sok erőm maradt arra, hogy az én fotóim elviselhetőek legyenek. Beértem azzal, hogy minden bútort a helyére tóltam és az anyagokat a helyükre, aztán még egy pillantás a gyönyörű mozaik padlón állva minden irányban és indulás...

Megtekinthető az V.ker.Arany János u.10 alatt

(Aranytíz Kultúrház)

                         

Ahogy közeledett a vonat Sargans felé úgy nőtt bennem az izgalom, mint egy kis gyerekben, aki hosszú nyaralás után a jólismert tájra  hazatér. Igen, minden a helyén van, a Walensee túlsó oldalán az apró település a meredek Churfirsten lábánál, ahol zeneoktató barátnőm az utolsó halász felesége lakik. A kis esküvői kápolna Berschis fölött, ahova végre egyszer el kéne menni, és a kórház Walenstadtban, ahova annyiszor vittem férjemet mentőautó sebességgel. Ahogy lassít a vonat már Sargans utcáit látom, az iskolát, a várat a magasban...elfog az érzékenység, de erőmre szükség van, hisz a három nehéz csomaggal még le kell szállnom.

Az állomástól nincs messze barátnőm háza, még csak 10 óra múlt, már belebújhattam a papucsba, amire a balon a nők jelképe, a jobbon a felirat: power, micsoda kényelem és bizalom. A nappaliból egy üvegezett veranda nyílik, ott ebédelünk, elmerülve a világ ezer fontos dolgában.

A kert virágait, a gondosan megművelt konyhakertet nem hagyhattam ki a fotóim közül.

Délután Bad Ragazba kirándulunk (vonattal 5 percre van), ahol a Giessenpark gyönyörű tavát fényképeztem.

A háttérben hegynek fel az eredeti forrás helye, ahova szakadék buszokkal viszik a turistákat, én gyalog mentem fel annak idején oda, ahol Paracelsus is megfordult, a gyógyvíz erejét dicsérve.

A két nap hamar elrepült, csütörtökön Zürichben volt fogtisztítás, amit egy antikvár  üzlet látogatással  kötöttem össze. Vaskos, de nagyon izgalmas kötetet vettem Hedi barátnőmmel való beszélgetés elmélyítéséhez, ajánlom annak, aki németül tud: Ursprünge und Befreiungen:)

Az autó, amit az utolsó másfél napra béreltem, már várt a vasútállomáson. Majdnem rosszul lettem, egy erős dizeles motor, 3 liter/ 100km fogyasztással, a legújabb Opel. Volt tanítványom apja kaució nélkül odaadta hogy ne legyen gondom a közlekedéssel. Ime egy rossz kép földalatti parkolóban "rólunk":)

A képek ezután már csak a helyeket mutatják, de nem a tartalmat, hisz a beszélgetések sokkal fontosabbak voltak, mint minden más.

A délutánt annál a barátnőmnél folytattam, aki elmúlt nyáron meglátogatott. Ő az, aki a tarot kártya mestere...

Ami feltűnt, hogy mindenütt hatalmas építkezések: utak, hidak, házak...a közlekedés max. 80km az autópályán is, amit be kell tartani:)

Az utódommal Buchsban találkoztam a túlzsúfolt pénteki napon, hazautazásom előtt.

Buchs mellett a kis városka Werdenberg, ahol az ősrégi házak közt sétálhattunk.

A régi házak elötti lépcsőn hagytam magam megörökíteni.

Szombat reggel szegény barátnőm és férje már fél 7 kor képesek voltak miattam reggelihez ülni, aztán az autó leadás következett egy nagyon kedves nő társaságában, a tulajdonos felesége személyében, akivel a vonat indulásig együtt lehettem. Ha legközelebb jövök, akkor is adnak autót, amire mint szemem fényére vigyázhatok.

A reptérre persze megint túl korán értem, de rájöttem, ennél okosabbat nem is tehettem volna. A becsekkelés automatice történik, ami az otthoni gépen nagyon egyszerű, de nem egy ismeretlen automatán! A felvilágosító hölgy már robbanás elött állt, annyira ideges volt az utasok ezer kérdésétől. Aztán sorbaállás soha nem tapasztalt tömegben a csomagfeladásra! Azt hiszem, ha pontosan jövök, idegileg kemény próbát kellett volna kiállnom.

Az utolsó előtti ülésre kaptam ezzel a h. automatával ülőhelyet, ahol a rázkódásokat a legjobban lehet érezni. Bernit felhívom, csak annyit kérdez, hallottam e híreket. A lengyel gép lezuhant..... talán megúszom ....

Csak 3 gép áll előttünk, késéssel indulunk, a forgalom mindig őrült nagy ezen a hatalmas reptéren.

Minden év elején kikerestem osztályomban a gyerekek nevének jelentését, sorra vettem pár órán át a legendákat és azok szimbólikus jelentését. Természetesen magamat sem hagytam ki, a Szent György legenda a kedvencek közé tartozott. Az alábbiakat Petrovics Istvántól az origo keresőjében találtam.

Ezerhétszáz évvel ezelőtt élt egy katona, akinek valódi élettörténetét rég elmosta az idő, de legendája kitörölhetetlenül él az utódok emlékezetében. A legenda szerint Silena város közelében lévő tóban lakott egy mérges sárkány, amely az ellene vonuló fegyveres népet többször megfutamította.

 

A polgárok elhatározták, hogy napi két juhot feláldozva távol tartják a várostól. Ám a juhok elfogytak, és a szörnycsapás elkerülésére immár naponta egy embert küldenek áldozatul a sárkánynak. Sorsot vetettek egymásra, és senki sem vonhatta ki magát alóla. Amikor már majdnem kihalt a város, a király leányára esett a választás. Sorsába beletörődve ment a tóhoz, amikor György katona épp arra lovagolt. A leány elküldte a lovast, de ő nem tágított, részleteiben akarta megtudni, hogy mi zajlik a tónál. A leány mindent elmesélt, és György ezt mondta: "Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében". A sárkány a szokott időben kijött a tóból, és el akarta ragadni a királylányt, ám György lovára fölpattanva szembe került vele, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor derékövét a lánnyal ráköttette a sárkány nyakára, és a sárkány, mint egy szelíd kutya, úgy követte pórázon Györgyöt és a királylányt a városba. A város népe rettenetesen megijedt, ám György ezt mondta nekik: "Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt." Ettől a lelkesítő szózattól megindulva a király és népe megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt. Ugyanott, ahol ez az eset történt, templomot építettek, az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott a forrás vizéből.

György valódi életéből ennél sokkal kevesebbet tudunk. A III.-IV. század fordulóján élt, amikor még üldözték a keresztényeket. A Kappadókiából származó katonatiszt anyja hatására vált kereszténnyé, és ahol csak tudta, támadta a pogányságot. Dadianosz perzsa király bebörtönöztette, és a fogságban rendszeresen és borzalmasan megkínozták. Egy alkalommal egyszerre 60 szöget vertek a fejébe. Egy látomásában Krisztus tudtára adta, hogy kínjai hét évig tartanak, ezalatt háromszor is meghal és föltámad. Ezt a passiószerű történetet szolgája, Paszikratész jegyezte le, szándéka annak bemutatása volt, hogy ember nem rombolhatja szét az Isten által óvott életet. Egy másik változatban Dadianosz helyett Diocletianus császár a bebörtönöztető.

Lyddában (Palesztina) halt vértanúhalált, sírja fölé templomot építettek a tiszteletére. Ebből a néhány töredékből is látszik, hogy György valódi életrajzát igen nehéz lenne a hátrahagyott emlékekből hitelesen megírni. A keresztények üldöztetése idején igen sok Györgyhöz hasonló hívő ember élt, akik Krisztus egyházalapításától kezdve a konstantini fordulatig (a kereszténységnek az egységes Római Birodalom államvallásává válásáig) terjedő több mint 300 éven át, üldözötten is hirdették a kereszténységet, és küzdöttek a mindenkori sárkány, a gonosz, az erkölcstelenség, a pogányság ellen.

György iránti tisztelet az évszázadok során soha el nem halványult, a legkülönbözőbb korokból a legkülönfélébb módon örökítették meg emlékét. Először az egyház fejezte ki háláját azzal, hogy szentjei közé emelte, így tartva meg nevét az utókornak. Első emlékei is ebből a korból származnak. Szent Demeterrel együtt ők ketten kerültek föl a magyar Szent Koronára katonaszentként Szent Damján és Szent Kozma orvosszentek társaságában. Ők valamennyien a IV. század elejének vértanúi voltak. György volt védőszentje Oroszlánszívű Richárdnak, majd 1222 óta egész Angliának. III. Edwardtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: "Szent Györggyel Angliáért!". Ugyanő alapította 1348-ban a Szent György vagy Térdszalag Rendet. A Máltai Köztársaság népe a második világháborúban elszenvedett megpróbáltatásokért és hősies kiállásáért megkapta Angliától a legbecsesebb kitüntetést, a Szent György Keresztet, melyet zászlójába hímzett. A Szent György Lovagrend lovagjainak célja karitatív tevékenységük által a jellemes élet hirdetése. Hazánkban is igen nagy tisztelete van Györgynek, igen kedvelt keresztnév, április 24-én tartjuk az ünnepét. Sok népi hagyomány kapcsolódik napjához, például ekkor indulnak el a pásztorok nyájaikkal a szabadba, hogy majd Szent Mihálykor (szeptember 29.) térjenek vissza velük. Régebben áprilisnak Szent György hava volt a hivatalos neve. Sárkányölő Szent György gótikus bronzszobrát a Kolozsvári testvérek Mátyás király idejében készítették el. A szobor Prágában nagy becsnek örvend, másolatai közül egy a budai várban található.

A cserkészet megalapítója Sir Baden-Powell angol volt, és Anglia védőszentjét, Szent Györgyöt találta a legalkalmasabbnak arra, hogy a Világcserkészet égi oltalmazójává váljék. Szent György legendáját olvasva olyan tiszta jellem tárul elénk, amilyennek magunkat szeretnénk látni. Példakép tehát, az egész világ ifjúságának példaképe.


Petrovits István

Semmi különös, csak egy apró kis lányka széke, aki az ülés alá ráírta gyerekírással, hogy Lilly. Ahogy az iskolában tanulta, gondos betűkkel pontosan 100 éve. Testvérei közt a legidősebb, a tulajdonos és írástudó büszkeségével, de diszkréten alulra tintaceruzával. Ha tudta volna, hogy a kis szék édesanyja születési helyétől nem messze, 100 év múlva fotózva lesz a nagybácsika unokájától....talán még a nyelvét is kidugta volna a nagy igyekezetben, míg nevét kanyarította. A kis szék konyhám fontos része lett, ha valamit fenn nem érek el, csak ráállok. Tökéletes stabil kis szék, ezt megcsinálták! Nem lehet összehasonlítani semmivel, mert nem gyártják, apró kis semmi, de egyedi darabja egy eltűnt időnek.

 

Ma szülővárosomba látogattam. Ahogy a régi utcákon áthaladtam ezer emlék jött elő, merült újra alá kérelem nélkül.

Ők kérdeztek engem: mit válaszolsz erre most? Hogy éled át ma a régi kudarcokat, fájdalmakat, hiteket, reményeket?

Mi lett volna, ha akkor állást, lakást, társat kapsz, mikor az életed elkezdődött? Mindent adtál volna érte, de semmi eshetőséged nem volt rá: "meg se próbáljon pesti állást megpályázni!"adta ki a "jó tanácsot" a tanulmányi osztály vezetője, és én tudtam, hogy komolyan gondolja.

A társkeresés éppúgy sikertelennek látszott, én voltam a hibás, a másik, vagy a körülmények? Kialakult bennem az a képzet, hogy csak boldogtalan szerelem létezik, nincs megváltó nagy, igazi érzés, csak illúziók.

Amikor eljött az ideje, férjhez mentem idegenbe, elhagytam a várost, otthagytam a sok csalódást , kudarcot, hogy családom, otthonom legyen. Két kofferbe belefért, ami sajátom volt. Távozásomat sokan árulásnak bélyegezték, éreztették is velem, de kibírtam.

Most kérdezem, mi lett volna, ha maradok? Ha a város életet, családot, munkát adott volna annak idején? Micsoda szerencsém volt, hogy szerencsétlen flótás voltam!

Értelmes, hatalmas harc volt a 40 évem távol a szülővárostól, de mindazt megadta, ami kellett, gyönyörű családot, szép otthont, képességeimnek megfelelő, megbecsült munkát.

Ma kibékülök kudarcos életem kezdetével, mert lehetőséget adott valami másra, ami kinyitott egy másik világot.

Hogy újrakezdtem szép hazámban?

Íme a válasz:

Kodály fiatalkori művei közé tartozik ez a csodálatos kórusmű Weöres Sándor szintén ifjúkori versére. Jómagam is fiatalon énekeltem könnyekkel küzdve, mert nagyon szerettem ezt a hallatlan finom empátiával és drámai erővel felcsendülő darabot.

Ma, mikor hallgatom eszembe jut apám, aki negyedszázaddal idősebb a hetven éves bácsikánál, aki ebben a darabban már hallja, hogy "gyere tedd le" az élet terheit. Így változnak az idők, csak egy nem, hogy a fölöslegesnek érzett lét rabokká teszi a dolgos munkában megöregedett embereket ma épp úgy, mint csaknem 100 éve. Az érzések semmit sem változtak, a mű örök értékű.

A Debreceni Kórusversenyen egy filippin egyetemi kórus előadásában is meghallgattam, de ott a szöveg nem olvasható alul, mint ezen a felvételen, pedig jó azt követni

 

 

 

1. Hogy vagy?

Köszönöm, és Te?

2. Őszintén szoktál válaszolni erre a kérdésre?

Ha őszintén kérdezik és sok időnk van, igen.

3. Miért?

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

4. Ki kérdezte meg utoljára (kivéve persze az 1. pontot)?

Apu.

5. Te kitől kérdezted meg utoljára?

Tőle, mielőtt ő kérdezett volna.

6. Érdekelt, mit válaszol?

Igen.

7. Bemutatkozásnál a saját, vagy a másik nevére koncentrálsz?

A sajátra, de képes vagyok azt is elfelejteni....

8. Hány barátodban bízol meg maximálisan?

Nem szoktam leltározni, de majd egyszer végig gondolom.

9. Mit jelent számodra a bizalom?

Csukott szemmel rábízni magam valakire veszélyes terepen.

10. Úgy élsz ma, ahogy elképzelted tíz évvel ezelőtt, az ezredfordulón?

Tíz évre előre soha semmi elképzelésem nem volt.

11. Mit tartasz életed legnagyobb tévedésének?

A tévedések nélkül ma nem lennék.

12. Mit tartasz életed legjobb történésének?

Hogy a tévedésekből sikerült valami jót kihozni.

13. Hiszel a nagybetűs sorsban?

Csak kisbetűvel és fenntartással.

14. Miért?

mert a hozott anyag az sors, amit csinálunk belőle, az az életünk.

15. Ha elképzeled a halál pillanatát, mit látsz?

Amit elalvás előtt, lebegést, megkönnyebbülést.

16. Félsz tőle?

Nem.

17. Szoktál látszólag minden ok nélkül szorongani?

Nem.

18. Gyakran van bűntudatod?

Inkább ritkán, de aztán addig keresem az okokat, míg elmúlik.

19. Mi az első szó, amit rávágnál, ha azt mondom: magány?

Fáj.

20. Ha azt mondom: szerencse?

Előfordul.

21. Ha azt mondom: boldogság?

Pillanatok.

22. Ha azt mondom: múlt?

Lezárult.

23. Ha azt mondom: jövő?

Remények.

24. Ha azt mondom: a jelen pillanat?

Kitartás.(ez a kérdések kezdete csak!)

25. Gyakran időzöl a múltban?

Csak akkor, ha a jelenben valamire választ keresek.

26. Miért?

Lásd fentebb.

27. Mit érzel, ha a jelenkori önmagadra nézel?

Hálát.

28. Miért?

mert egészséges vagyok, és pont olyan amilyen.

29. Ha három dolgot kellene felsorolnod, hogy mi tenné boldoggá az életed, mit mondanál?

Nem tudok felsorolni semmit.

30. Mi az a három dolog, amitől a legjobban rettegsz?

Nem rettegek, csak konkrét helyzet esetén, az meg ritkán adódik.

31. Szerinted mit tehetnél a félelmeid ellen?

Belevágok abba, amitől félek, aztán egyből kinevetem magam.

32. Meg szoktad tenni?

Meg ám!

33. Mi az a körülmény, amitől a leginkább áldozatnak érzed magad?

Kiszolgáltatottság lenne, de igyekszem megelőzni.

34. Mi a véleményed az áldozatokról (mint személyről)?

Azért lesznek sokszor áldozatok, mert vagy a tudás, vagy az akarat hiányzott adott időben.

35. Mi a véleményed az áldozattételről?

Egyre inkább felejtésbe megy.

36. Van olyan hited, ami mindenre választ ad?

Nincs.

37. Ha pár szóval be kellene mutatnod önmagad, mi szerepelne a jellemzésedben?

Nem férek bele egyetlen sablonba sem.

38. A tapasztalataid alapján ugyanilyennek lát a környezeted?

Akik ismernek azok igen, a többi nem érdekel.

39. Gyakran hazudsz?

Nem.

40. Mi a véleményed a hazugságról?

Nem erény, de néha  tartozunk ezzel a rászorulóknak...

41. Ha most hirtelen menned kellene, hogyan foglalnád össze az eddigi életed?

Nem lehet összefoglalni szavakban, talán zenében inkább.

42. Mi a legfontosabb tapasztalatod, amit a gyermekednek átadnál?

Próbálj meg mindent elképzelni előre, aztán tudj improvizálni!

43. Egy mondatban összefoglalnád, hogy mi az életfilozófiád?

Az út fontosabb, mint a cél.

44. Hogy éled meg a kudarcot?

Fáj, de nem határoz meg semmit.

45. Mit jelent számodra a kudarcélmény?

Hogy még sok tanulnivalóm van.

46. Mit jelent számodra a siker?

Felvillanó pillanatnyi örömöt.

47. Sikeresnek érzed magad?

Mint egy bohóc, amikor megnevetteti a tisztelt publikumot.

48. Mit érzel, ha azt mondom: pénz?

Nem rezdül bennem semmi.

49. Maximum három mondatban foglald kérlek össze a pénzhez való viszonyod.

Amíg más nem akar tőlem pénzt, addig azt se tudom van e nálam.

50. Boldoggá tesz szerinted, ha anyagilag független vagy?

Boldoggá nem. A függetlenségem tartozéka, mert kikerülhetek nyomasztó helyzeteket.

51. Érzel irigységet, ha valaki azt állítja, hogy nincsenek pénzproblémái?

Nem irigylek senkit.

52. Ha nyernél 100 millió forintot, mi lenne az első, amit megvásárolnál?

Vennék egy helikoptert személyzettel, akik elhoznák aput ide Budapestről, hogy láthassa hol lakom.

53. Mi lenne a második?

További gondoskodás lenne apuról.

54. Kinek adnál belőle?

Akinek szüksége lenne rá.

55. Mivel lepnéd meg azt(azokat) akit(akiket) a legjobban szeretsz?

Kifizetném adósságaikat.

56. Szoktál fantáziálni, hogyan adnád be a családnak, hogy hirtelen gazdag lettél?

Nem fantáziálok pénzről, sem gazdagságról.

57. Ha tehetnéd: mi lenne az a tulajdonság, amit szeretnél kérni, hogy birtokodban legyen?

Már nagyon megszoktam, hogy ilyen vagyok, amilyen.

58. Mi lenne az a tulajdonság, amit szívesen elhagynál magadból?

Lásd fentebb.

59. Miben akadályoz ez téged?

Detto.

60. Mi a kedvenc idézeted?

Sok kedvencem van.

61. Kivel ülnél le beszélgetni legszívesebben?

A legszívesebben kiválasztanám minden nap a hangulatomhoz illő beszélgetőpartnert.

62. Mit kérdeznél először tőle?

Óhajt e ő is velem beszélgetni...

63. Mi az a kérdés, amire soha nem kaptad meg a választ?

Hogy mi volt a Big Beng elött

64. Ha bármire választ kapnál, mi lenne az a három, ami a világon a legjobban foglalkoztat?

Erre most nem válaszolok, mert túl messzire vinne.

65. El tudod képzelni, hogy valahogy megszeresd az ellenségedet?

Már előfordult.

66. Meg tudnál bocsátani annak, aki elvesz tőled valami nagyon fontosat?

Talán.

67. Ha gyűlölsz valakit, meddig mész el gondolatban vele kapcsolatban?

Kiiktatom magamból, nem megyek vele semeddig.

68. Mit gondolsz, ha rákényszerülnél, tudnál embert ölni?

Nem tudom, nem is akarom tudni.

69. Tételezzük fel, hogy létezik időgép, és előtted játszik a még gyermek Adolf Hitler. A kezedben fegyver van, és tudod, nem lesz felelősségrevonás. Megölnéd, tudván, hogy milyen sorsot jött beteljesíteni?

Nem gyilkosnak születtem, csak egyszerű gyógypedagógusnak, a gyereket sürgősen terápiára küldeném és átnevelném.

70. Szoktál hallgatni a baljós érzéseidre?

Előfordul.

71. Mi az a mondat, ami képes bármikor megnyugtatni?

Tudod, mennyire szeretlek!

72. Mit mondanál annak, aki fél a haláltól?

Akkor sem féltél, mielőtt megszülettél, akkor a haláltól meg minek?

73. Hiszel az újjászületésben?

Inkább csak fantáziámban képzeltem magam macskának.

74. Szerinted mi a mostani életed legnagyobb megoldandó feladata?

Az egyensúlyt, a súlypontokat megtalálni a mindennapokban, óvatosan újat keresni, hogy magamhoz hű maradhassak.

75. Ha tartósan jó időszakot élsz meg, félsz, hogy az élet benyújtja a számlát?

A számlákat folyamatosan fizetem, jó időben, rossz időben.

76. Mi volt az eddigi életed legboldogabb időszaka?

Két apró fiammal a hegyi lakásban egyedül.

77. Mit teszel azért, hogy újra megélhesd?

Látod, ez lehetetlen!

78. Szoktad magad a körülmények áldozatának tekinteni?

Nem.

79. Mik a politikai nézeteid?

No comment

80. Három mondatban: szerinted milyen változásokra lenne szüksége Magyarországnak?

Ezt azok válaszolják meg, akiknek ez a dolguk.

81. Úgy érzed, hogy részt veszel a hazádat érintő döntő kérdésekben?

Nem érzem úgy.

82. Részt veszel az életed döntő kérdéseiben?

Nem hagyom másra.

83. Mikor értél felnőtté?

A pubertásban.

84. Mit jelent neked, ha azt mondom: karrier?

Áldozat

85. Ha azt mondom: család?

Meleg fészek

86. Ha azt mondom: szerelem?

A legszebb illúzió

87. Ha azt mondom: szex?

szerelem nélkül semmi

88. Ha azt mondom: felelősség?

Ami alól nem lehet kibújni

89. Ki a kedvenc stand up comedy-s előadód?

kicsoda???????????????

90. Mi volt az utolsó dolog, ami megnevettetett?

Sokat nevetek, nem tudom

91. Magaddal kapcsolatban min nevettél utoljára?

Ahogy ma boldogan igazoltam az önkormányzat irodájában: létezek! A kisasszony +++ igazolta és pecsét, aláírás, posta. Kellett a nyugdíjamhoz...

92. Mit érzel a hivatásodnak?

Ma már csak emlék a hivatás

93. Fogadnál örökbe kisgyereket?

Már nem

94. Mit tennél a csecsemőgyilkos kismamákkal, amikor a hírekben zacskóba gyömöszölt újszülöttekről hallasz?

Nevelőintézetbe zárnám őket, ahol megtanulhatnának valamit életről és felelősségről.

95. Mi a véleményed az abortuszról?

A tudatlanság kegyetlen következménye.

96. Mi a legkorábbi emléked?

Eltűnt a karácsonyi süti az ablakmélyedésből, míg mi a pincéből feljöttünk.

97. Volt valamilyen paranormális élményed?

Igen, megéreztem, hogy szeretett nagyanyám jön.

98. Hiszel a szellemvilágban?

Azt hiszem ilyen formában nem.

99. Kinek beszélnél arról, ha megmagyarázhatatlan események történnének körülötted?

Pszychiáternek

100. Mi a leghihetetlenebb személyes élményed?

Sok hihetetlen van

101. Mi a véleményed a nyugati orvoslásról?

Kifelejti a lelket

102. Mi a véleményed a túlnépesedésről?

Megoldódik magától.

103. Mi a véleményed a terrorizmusról?

Logikus következménye egy félelmetes irányzatnak.

104. Ha ki kellene találnod egy új reality showműsort, ami szerinted biztos nézettséget hozna, miről szólna?

Soha meg nem nézném, eddig se volt hozzá gusztusom.

105. Mel yik közéleti személy bőrében lennél szívesen?

Egyikében sem.

106. Melyikében nagyon nem?

Nem részletezem.

107. Miért?

Ennyi.

108. Ki az első öt kedvenc bloggered itt a Nolon?

Több van , mint öt, nem akarok kihagyni senkit.

109. Miért ők?

Rokonlelkek, akikkel lényeges dolgokban egyforma a véleményem, ízlésem, érdeklődésem.

110. Szerinted ki az a magyar történelmi személyiség, akire a legtöbb honfitársunk felnéz?

Nem tudom.

111. Melyik előadóművészt küldenéd el a legközelebbi Eurovíziós Dalfesztiválra?

Halvány gőzöm sincs

112. Véleményed szerint ki a legmellőzöttebb ismert személy ma a médiában?

Nem tudom

113. Ha tehetnéd, mit kérdeznél Einsteintől?

semmit

114. Mit kérdeznél Bin Ladentől?

még kevesebbet

115. Mit kérdeznél Kertész Imrétől?

Válaszait ő már mindenre megadta

116. Mit kérdeznél Istentől?

Hogy tudja egyformán szeretni teremtményeit?

117. Mi az, amitől óva intenéd a jövő gyermekeit?

Akarnak ők óvást, és pont tőlem?

118. Mi az, amit feltétlenül elmondanál egy idegen civilizációnak a Föld lakosairól?

Idegen civilizáció pedig nincs!

119. Mi az , amit a legjobban szeretsz és tisztelsz önmagadban?

Az önállóságomat, az empátiámat.

120. Ki az a három ember, akitől szívesen elolvasnád a válaszokat ezekre a kérdésekre?

Tosz,

Évalajos,

Mikipapa,

 

Mindenki hosszú életű akar lenni, de senki sem akar megöregedni. Szükségünk lenne olyan elképzelésekre, amelyek azzal a tisztelettel és intelligenciával közelítik meg  az élet utolsó fázisának értelmét, ahogy az megérdemli.

A hosszú élet nem a gének, az életet meghosszabbító orvosi technika vagy társadalmi tényezők kényszere, hanem az emberi karakter megerősödését szolgáló idő, amire szükségünk van.

Az élet közepén ér el sokakat a krízis (midlife crisis néven ismert), melynek kérdése:

előbbre jutok e abban a folyamatban, hogy azzá váljak, aki vagyok?

Tehát az illúziók elvesztése okozza a fő problémát.

Ez a félelem késztet (többek között)  kozmetikai operációkra. Félmillióan hagyták csak 1996-ban arcukat operáltatni az USA-ban. Az operációk eredménye?

"Arcom, amit a tükörben látok, azt tükrözi, amit látni akarok, így mindent elfogadtam, ami vele jár".

Mintha az arc kicserélhető lenne egy új, javított gyártmányra, ami nem csupán fiatalságot, hanem a normának jobban megfelelő elképzelést is megvalósít.

A depressziók az operációk után világossá teszik, hogy a  lélek a változást, az individualitás elvesztését gyászolja. Egy arc az valami befejezetlen, alakuló mű, aminek semmi köze más arcokhoz, egy egyedülálló alkotás.

Az öregkort nem elég a biológia felől megközelíteni, hanem a lélek felől megérteni és felfedezni.

Létezésünk nem csupán a testnek van alárendelve, hanem karakterünknek is, amely meghatározza, alakot ad nevünknek, történetünket viseli, azt az egyedet, aki  "én" vagyok.

A pszyhoanalízis alkalmazása  óta beszélünk stagnáló és korlátolt karakterfejlődésről, vannak gyermekkori karakter zavarok. Mivel a teljes kifejlődés csak klésőbbi időben történik, hogy  lehessünk , akik vagyunk, sokáig kell élnünk.

Öregedés, egy alapvető félelme lett egy egész generációnak. Hatalmas összegeket adnak ki az öregedés okainak felkutatására, megakadályozni közeledését, mint valami betegségét. Mégis, az elkövetkező évek témája a fejlett országokban a lakosság elöregedése.

Ha a karakter nem csupán a személyes tulajdonságok, mint szokások, erények, gyengeségek gyűjteménye, hanem aktív erő, akkor az öregedés mögött a bölcsesség  nyilvánvalóvá válik.

A működésképtelenség mögött talán az van, hogy nem találunk működési teret az öregeknek?

De van élet a produktivitás , pénzkereső foglalkozáson túl is.

 

Felvettem a fonalat, tovább szövöm, mert mást nem tehetek.

Babett gondolatait olvastam  Palya posztjára.

Aztán végigolvasva a kommenteket, Fülepke szavai váltottak ki belőlem visszhangot, igen, ez tetszik, azt szeretném most leírni, miért.

Az anyai büszkeség nem takarja a valóságot, önző is: "no, nézzétek én mire vagyok képes!". Inkább azt mondanám, elégtétel mindenért, amit most fiaimról hallok, amit ők csinálnak, átélnek.

Remekül harcoltok, örülök nektek! A fájdalmaitokban veletek vagyok, az örömök, sikerek távoli szemlélőjeként tudjátok mit érzek.

Mint két külön világ a tietek, egyedüli kapocs vagyok köztetek, az elosztás kegyetlen volt kezdettől fogva.

A tehetséges, ügyes megtanulta, hogy ő is csak viszonyításban olyan ragyogó, és becsülni tudja a másikat, akinek ez határtalan kitartásába, reménytelennek látszó küzdelmébe került, hogy felnőtté válhasson.

A gyengébb fiam volt a katalizátorom, hálás vagyok érte, hisz ha ő nincs, talán nem jut eszembe erőmet kipróbálni és hivatásomat újra kezdeni teljesen más körülmények között. Micsoda irónia a sorstól pont ennek a fiamnak  lett: medve erős a neve!

Hány iskola, hány kérelem benyújtása után érte el célját? Ki számolta? Nekem végtelen volt, a porrá tört remények engem sújtottak a legjobban, azt hittem nincs tovább.

A győztes, az "aranyfiú" pedig, aki minden elért, amit akart, hirtelen megingott, megkérdőjelezte érzelmi életét és képes most mindent újra gondolni. Azt hiszem a legjobb úton van a megoldás felé, közben nem másokra mutogat, hogy magát védje, hogy ezzel  biztosítsa magának mindazt, amit munkájával elért. Bírja majd erővel? Nem tudom. De tudja, hogy minden szívverésemmel kívánom neki azt, hogy őszintesége, szorgalma és tehetsége eredményét élvezhesse.

Több, mint ezer km-re vannak, de tudják, velük vagyok és tudják, nagyon szeretem őket, mert mást nem tehetek. Az élet szeretetét és becsülését adtam tovább, talán ez a legtöbb, amit egy anya tehet.

Ma két gondolat szikrázva ütközött a fejemben, ezért ülök most itt. Olvastam Álomlátó nosztalgia áradását, előtte meg  Natinha imponáló NEM-ét a cigik felé. Erre sürgősen visszaálmodtam magam főiskolai hallgatónak, aki épp egy vizsgaidőszak zárt osztályának tekinti a Parlament épületét és ott tölti minden napját a kényelmes székeken, asztali lámpa világánál, jegyzeteit gyűrve , húzogatva, ahogy azt illik.A hosszú asztalnál ott ültek a többi egyetemek válogatott lányai, legényei, ha valaki hiányzott, annak vizsgája volt éppen, erről a dohányzóban folyt aztán a megkönnyebbülés szóáradata. A dohányzóba a "belépőjegy" a cigi volt, én meg nem dohányoztam. Így aztán társadalomból kiszorítottnak éreztem magam, főleg azután, hogy egy magas, nagyon csinos fiú ült egyszer velem szemben, aki elegáns mozdulattal vette elő Munkás cigijét és tűnt el kis pihenésre a nagy ajtó mögött.

Másnapra beszereztem a "belépőjegyet" a kiváltságos szakaszba, megpróbáltam zavaromat leküzdeni és úgy tenni, mintha .... Este viszont kóruspróba volt, ahol ismerősök közt akartam folytatni a frissen elkezdett  cigarettázást, amit egyből kiszúrtak rám támadva: "Te dohányzol? Egyáltalán nem illik hozzád!" Visszanéztem enyhe melankóliával, aztán kinyomtam a cigit és azt mondtam: "igazad van!" Máris kezdődhetett a "leszokás", teljesen problémamentesen.

Azért életem későbbi fázisaiban  történtek elhatározások, amikor valódi függőségeket kellett megszüntetnem, és nem esett sosem nehezemre, mindig tiszteletben tartottam az értelmes indokokat és az akaratomat:)))

 

A visszautasító érzelmekről

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

Zürich peremén Witikonban voltam ifjú anya, akinek szépséges gyerekei után mindenütt megfordultak az emberek, 13 hónap különbséggel születtek és az óvodába egyedül jártak, mert sehol sem kellett a járdát elhagyniuk. Az első jelzés a nehéz jövőt illetően már ebben az óvodában elért. Egyik nap azt hallom, hogy kisfiam, miután valamit nem tudott megcsinálni azt felelte: "de Thomas az mindent tud". Jaj, gondoltam, mi indult meg ebben az apró kis emberben, a csillagszemű kis medvebocsban, akinek olyan hullámos fürtök vették körül az arcát, hogy festeni szebbet nem is lehetett volna!

Aztán a lakás kicsi lett és az Aranyparton találtuk magunkat egy banktisztviselőknek épült lakótelepen. Feldmeilenre költöztünk, itt kezdte nagyfiam az iskolát. Egy évvel később Berni. A második iskolaévében a tanítónő összehívta a"kupaktanácsot", hogy mi lesz gyermekünkkel: vagy ismétli a másodikat, vagy speciális iskola, vagy privát iskola jöhet szóba. Úgy ért, mintha villám ütött volna belém, pedig belülről éreztem, hogy ez egyszer belém fog csapni, vagy most, vagy később, de jön. Ha valakinek erről szót ejtettem leintett, hogy próbáljam már meg elfelejteni gyógypedagógus múltamat, a fiamnak semmi baja.

Ez után egy éjszakát  sírással töltöttem, reggel meg felírtam minden fájdalmamat egy lapra és elmentem munkát vállalni a tőlünk 10 percre lévő Phonak-ba, ahol épp betanított munkásokat kerestek hallókészülékek összeállításához. A jelenetre jól emlékszem. Kitette elém az aprócska alkatrészeket a jövendőbeli főnök és azt kérdezte, el tudom e képzelni, hogy ezzel dolgozzak. Becsuktam a szemem és azt rebegtem: igen.

Kisfiam a zürichi Montessori iskolába került, ahol fizetésem 60 %-át befizethettük, ebben étkezés nem volt, tehát minden nap egy kis termoszos ételhordozóban vitte magával a 8 éves gyermek az ebédet és utazott a vonattal Feldmeilenről Zürichbe. Nagyobbik fiam meg mindenki sajnálta a sznob igazgatónékból és doktorfeleségekből álló kompániában, hogy "jaj szegény gyerek, az anyja elment dolgozni, hát nem felháborító"? Egyik este kuglófot sütött nagyfiam, tökéletes volt. A szülinapját ünnepelték az osztályban és ő látta, hogy én hogyan sütök (a receptkönyvből), ezt ő is meg tudja csinálni.... Sosem volt elveszett gyerek. 

Aztán egyszer elegem volt a fennhéjázó társaságból és elmentem 3 hétre Kelet Svájcba a hátamat kezeltetni Bad Ragazba. Akkor még a betegpénztár mindent kifizetett, így nagyon jó dolgom volt. Szüleimnek köszönhetően családom nem árvult meg. Ott kaptam a hírt, hogy bajok vannak Feldmeilenen. Leültem, egy papírt vettem elő, amire felírtam a problémákat és arra jutottam, hogy mindet megoldhatjuk, ha otthagyjuk az Aranypartot és átköltözünk  Kelet Svájcba. Attól kezdve sétáimon a megfelelő helyet kerestem, és mindenkit megkérdeztem, mennyibe kerül  egy házacska. A masszőröm tudott egy vállalkozóról, megadta  a telefonszámát és 2 hónappal később aláírtuk a vételi szerződést, miután a lakásunkat Feldmeilenen eladtam. Férjem egyetlen kikötése az volt, hogy megtarthassa a munkahelyét Zürichben, ahova ezután egy órás vonatútja volt. Reggel 6-kor indultam vele két hónappal a házvétel után az állomásra a kutyával, ez a félórás séta  nagyon jó volt a vonatozás előtt, nekem a kutyával egy hegynek fel visszaút kitűnő kezdésnek bizonyult.

Fiacskám a falu iskolájában teljesen észrevétlenül egy évet ismételt, hogy "kiegyenlítse" a privát iskola okozta hiányosságait, vagy kissé érettebb legyen.Így kezdődött az én "emancipált" életszakaszom és mindaz a sok szép, amiről már kicsit beszámoltam előzőleg.

Advent a reménység ünnepe, hogy nem a halálé az utolsó szó. Az első adventi liturgia az 5.században született Antiochiában, majd 490-ben a Tour-i püspök Márton naptól karácsonyig elrendelte, hogy 3x böjtöljenek hívei ebben az időben. A 11-ik századtól már megünnepelték a karácsonyra várakozást,  a kereszténység előtti téli napforduló hagyományaival teljes harmóniában.

Az ádventi koszorú négy gyertyájával nem emlékeztetni akar, hanem a még nem kész világra utal, amit reménnyel és szeretettel kell egyre teljesebbé tenni, ahogy a gyertyák egyre több fényt árasztanak a hetek múlásával.

Ha reggelente berendeztem az osztálytermet, körben a székekkel, középen az adventi koszorúval, nem én gyújtottam meg a gyertyát, hanem a gyerekek közül az egyik, miután szép csendben leültek, aztán énekeltünk és egyszerű hangszeres kíséretet is tanultunk hozzá. Barbara napon cseresznyeágat hoztunk, ezt elhelyeztük egy vázában, karácsonyra csodaszép tavasz lett a szobában.

A napok múlását az adventi kalendárium is mutatta. Ilyet lehetett készen is venni, kapni, de ezek vásárolható kívánságok voltak, ennél sokkal szebbeket tudtam tanítványaimmal készíteni: lerajzolni minden napra karácsonyig, hogy ők kinek és mivel tudnának valami meglepetést szerezni...

Sokat foglalkoztunk a fény szimbolikával amit szép csendben, halk zenével próbáltunk megközelíteni, készítettünk szalmából csillagokat, ezt aztán fel lehetett az otthoni karácsonyfára akasztani, de még figurákat is barkácsoltunk, ha erre idő jutott.

Ilyen adventeket hordok szívemben és ha most  egy koszorút kötök sok év elmúltával, látom a régi, mosolygós gyermekarcokat, ahogy a gyertya lángját figyelik és egymás kezét fogva testvéreknek érzik magukat.

A nyugalmat mindig tudatosan kerestem, ezért megőriztem a cetlik közt Angelo Giuseppe Roncalli , XXIII. János néven ismert pápa nagyon érdekes tízparancsolatát, amit érdemes akkor is megszívlelni, ha valaki nem katolikus és nem vallásos, de szeretne néha megnyugodni legalább egyszer, ha csak egy napra is..

Minden pont azzal kezdődik "csak ma", tehát nagyon rövid időre szólnak a parancsok, természetesen érdemes naponta meghosszabbítani..

1......azon fáradozok, hogy azzal a tudattal élek: ma sem oldom meg életem problémáját  egyszeriben.

2.........nagy gondot fordítok megjelenésemre,

finoman a viselkedésben, senkit nem kritizálva,

igencsak arra törekedve, hogy másokat ne javítsak ki...csak magamat.

3.........abban a tudatban leszek, hogy boldog vagyok,

hogy a boldogságra születtem, nem csupán a túlvilágon, de ezen a világon is.

4..........igazodni fogok a körülményekhez,

anélkül, hogy megkövetelném a körülmények igazodását az én kívánságaimhoz.

5.......10 percet szentelek egy jó olvasmánynak, mert ami a testnek az élelem, a léleknek a jó könyv

6........anélkül, hogy elmesélném valakinek, valami jót teszek

7...........teszek valamit, amihez tulajdonképpen semmi kedvem,

s ha közben sértve érezném magam, gondoskodok róla, hogy senki se tudja meg

8............egy pontos tervet készítek,

amit talán nem tartok be pontosan, de két hibát nem követek el: a sietséget és a határozatlanságot.

9...........erősen hiszek,

ha a körülmények az ellenkezőjét mutatják, akkor is, hogy Isten jóságosan gondoskodik rólam, mintha rajtam kívül más nem is lenne a világon.

10...........nem fogok félni,

különösen nem attól, hogy örüljek mindennek ami szép, és a jóságban hinni.

12 órám van naponta a jót tenni.

Ahogy régi papírokat rendezgetek, olvasgatok, egy levél kerül a kezembe.A legrégibb, az első barátnő levelét olvasom.

4 éves voltam, mikor megérkezett édesanyjával az egy szobás lakásba, ahol már négyen voltunk. A háborúnak vége volt, apám egy közeli pékség kihordójaként dolgozott, így a mindennapi kenyerünk megvolt.Sokkal több nem.

Erna 10 éves lányka volt, édesanyja 28, aki mellett sosem állt  férj. 18 évesen odaadta csecsemőjét nagyszüleinek, akik 9 évig sajátjukként nevelték, Tiszakálmánfalván. A szerbek elől menekülniük kellett német ajkúaknak a kislánnyal egy sziléziai táborba, ahol az idős emberek meghaltak. Erna véletlenül megtalálta ott édesanyját, mikor a táborból a teherautók 12km hosszú sora elindult velük. Messzire nem jutottak, a szovjet hadsereg átvette a sok teherautót, az órákat és ékszereket úgyszintén. A menekültek az erdőben bujkáltak 5 napig étlen, szomjan. Aztán megtalálták őket. A fiatalasszony a gyerekkel azt hazudta, hogy őt fogolyként vitték, és tulajdonképpen szerb. Erna egy szót sem tudott szerbül, hallgatnia kellett, anyukája beszélt és játszott az életért. Vonatra kerültek Szerbia felé. Budapesten a vonat megállt az éjszaka közepén. Többen kiszálltak. Az én első barátnőm is édesanyjával, aztán elindultak Nagyapám címére. Reggel nála jelentkeztek. Papírokat beszerezni, munkát vállalni, iskolába járni nem volt egyszerű, de a legfőbb baj, hogy szegény gyerek magyarul sem tudott.Így lettem négy évesen Erna első magyar tanárja, akitől ő gyorsan és sokat tanult. Én meg tőle, a Családi kört. Csak a pikanteria kedvéért említem, a nagy manduláim miatt valami ódzkodásom volt a gutturális hangoktól, magyarul egy átmeneti beszédhibám volt, amit szegény Erna hűségesen utánzott! :)))

Édesanyja varrni járt mindenfelé, én meg Ernával töltöttem a napot. Talán két évet tartott, míg sorsukról tovább intézkedtek, aztán szórványosan jöttek hírek Németországból, Nagybritanniából, Kanadából...

Svájcban kétszer is viszontláttam, remélem jövőre, ha 65 éves évfordulót ünnepelünk itt viszontláthatom őt újra.

Hogy a magyar nyelv szeretete és a tanári pálya ezek után véletlen lett volna, azt nekem nem mondhatja senki.....

Pilinszky János:

 

A szerző 1970-ben született. Magyarul magánszorgalomból tanult meg. Az egyetem elvégzése óta újságíróként dolgozik. Az Észt-Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja.

Cikkéből kivonatosan néhány  gondolatot ragadtam ki.

Ludwig Uhland (1787-1862) szerint az embernek már csak azért is érdemes megtanulnia magyarul, hogy eredetiben olvashassa Petőfi műveit.

A híres 19. századi német romantikus költőhöz hasonlóan sok észt is rajongott Petőfi verseiért, egész hősies életútjáért. Számos ember éppen az ő hatására kezdett el magyartanulással foglalkozni- Észtországban is. És amikor átlépett .....a magyarul nem tudók táborából a magyarul tudók körébe, hamarosan észre veszi, hogy "menthetetlenül" e csodaszép nyelv hatamába került.

S ami még "rosszabb", az elbűvölő nyelv hatása alá került személy nem is akar többé kitörni e "fogság"-ból: hiszen a vitathatatlanul vonzó Petőfin kívül ott még számtalan más kimagasló alak és érdekfeszítő tárgy található, melynek vonzereje ugyanennyire erős.

Minden, a magyar nyelven egy kicsit már tudó ember mintha egy, addig fel nem fedezett aranybányára bukkanna. Olyan kincseket nézegethet- saját szemével-, melyekről korábban a legjobb esetben is csak hallott.....

Érvényes ez arra is, akinek zsebében már megvan néhány aranyrög, azaz anyanyelvén kívül még legalább egy idegen nyelv tudásával bír. Mi több, minnél több idegen nyelvet tud az ember, annál nagyobb a valószínűsége , hogy könnyebben alárendeli magát a magyar nyelvellenállhatatlan varázserejének......

....A magyar nyelv....hatóereje nem hagyja érintetlenül azokat sem, akik a legszívesebben hallani sem akarnának a magyarokról. Nem tudott......Emil Michel Cioran se.

Az román-francia bölcsész az 1960-ban Párizsban megjelent, "Levél egy ismeretlen barátomhoz:....esszéjében azt állítja a magyar nyelvről, hogy szívből irigyli ennek beszélőit:

Bevallom magának mondta-, hogy irigylem szomszédaink megátalkodottságát, sőt nyelvét is, ezt a zord hangzású nyelvet, melynek szépségében nincs semmi emberi, melynek hangzása egy másik világegyetemből származik, ezt az erőteljes és megsemmisítő nyelvet, mely a poklokból kél, hogy megörökítse hangsúlyait és kitöréseit. Bár magyarul csak káromkodásokat ismerek, e nyelv szerfölött tetszik nekem, amelyet vég nélkül hallgathatok, mely megbűvöl és sóbálvánnyá dermeszt, mely igézetének és szörnyűségének nem tudok ellenállni, melynek nektáros és ciános szavait mintha csak agóniához teremtették volna. Az ember vagy magyarul lehelje ki a lelkét, vagy meg se haljon!"

 

  Kalimpamamának Balatonfüredre

(Izomagyú Fülepke csodaszép verse)

Mennyi lehet, tízezer, százezer?

Millióknál is több ez a sereg,

kik hosszú évek, évtizedek óta

beteg szívvel, összevarrt szívvel

az élet peremén bandukolnak

a fák között az öreg parkban,

hol a lombok szűrte napsugárban,

még a fecskék is némán szállnak.

Ebben a régi tóparti parkban,

lágy szellő őrzi bókok suttogását

és a kavicsok zörgő gyöngyei közt

ma is megtalálod rég elfoszlott

lakkcipők és selyemtopánok álmát

egy táncról Annával báléjszakán,

ahol a tegnap és holnap, egy régi

dalt dúdolva, libbenő valcert jár.

Óriás, vedlő ősfák árnyékában

csobogó szökőkút, megsüllyedt padok,

sírkövet idéző emlékőrző táblák és

köztük hálás kéz ültette kis fák: fiatalok,

hajlékonyak, még tudnak meghajolni,

így köszöntve és megköszönve életet,

lélegzetvételnyi, nem remélt esélyt:

ajándékidőt, új emlékeket.

Dísz-kutak, szobrok, emléktáblák: hírvivők.

A múlt templomából jöttek hálalevéllel

és a susogva mesélő fák ígéretével,

hogy a park és benne a nyugalom végtelen

és folytonos, mint maga az élet,

mint a tó vizének fodrai,

mint szemben a hegyek,

a hegytetőn az apátság, hol megállt az idő,

ez a fáradt, örök vándor leül és megpihen.

Itt ajándékéveket kapott már költő,

kinek szívében dallal szól a lélek,

orvos, tudós, cseléd és nagyúr,

bennük az elmúlás, bennük az élet,

férfiak, nők, felnőttek, gyerekek,

akik kis fákat hoztak, ásót ragadtak,

tudva, hogy e parkban, az öröklétben,

a fákkal együtt ők is megmaradnak.

A fákkal, miket, ha nézel - visszanéznek

és visszanézve benned látják apád

és apád apját az ősök seregében,

kiknek cimborája lett a közönyös halál,

de látják benned fiad és az ő fiát is,

és hiszik, hogy a sor soha nem fogy el,

hogy az életösztön, a fák állandósága

többet ér, mint a fölényes értelem.

Itt dalok születnek, vígak, kesergők,

gondolatok, mik adnak, nem vesznek el.

Itt nem csattog fejsze, nem jajong fűrész,

csak vihar törhet ágat, nem az ember.

Mert itt a fák: életjelképek, melyek

átívelnek sorsokat, múltat és jelent,

megmutatva, hogy az örök természetben

Te vagy az elmúlás, Ők a végtelen.

Németh Sándor előadásában: